Amikor becsöppensz egy társaságba és nagyon érzed, hogy tettél egy ígéretet túl sok ismeretlennel és nagyon beszívtad...
Annyira bunkó azért még sem lehetsz, mint legszívesebben lennél vagyis nem játszol a telefonon vagy veszed elő az éppen aktuális könyvet – elvégre társaságban vagy, hát emberkísérletekbe fogsz :D Akkor kevésbé vagy köcsög, azt úgy sem fogják fel – illetve akinek a kisérője voltam gyorsan észrevette, hogy mi a szitu, kaptam is érte:
- mert felnyitottam a szemét és
- mert nem lehetek ilyen köcsög, „ezek a haverjaim (voltak)”!
Minden ilyen társaságban találsz egy esetleg két királynő(ön)jelöltet, könnyű észrevenned, mindent megtesz ezért. Mint a muslicák a boros poharat úgy lengik körbe az udvari bohócok. Egy-egy kiugróval, aki azt hiszi, pár percre alfahím lehet, hát nem jött be neki még az sem, nemhogy a bikinialsóba jutás. Az alkirálynő kap egy-két orra koponintás, hogy tudja hol a helye, de fel sem fogja, mint ahogy a megalázó buksisimogatást sem, amikor jól csinált valami, csak a nyelvcsapások számát ne csökkentse.
Az „alfahím”: a lányok messziről csurgatják a nyálukat, a „férfiak” lelkesen tapsolnak és hordják a piát, miközben a központ szánalmas filmjelenetnek megfelelően néha pózol egyet, hogy nőstények nyáladzása el ne álljon. Ezek is csak annyit tudnak az alfahímről, hogy ő kefél, de hogy milyen szerepe van a falkában...
Pár apa játszik a kölkökkel, nem, nem azért, mert anyjuk megparancsolta, hanem mert mindkét fél élvezi. Közben beszélgetünk is kicsit, ezek is hülye sztahanovok, cimborák és kollégák; de szimpatikusak, hétköznap reggel gyerek taxizás oviba aztán csak este alvó állapotban látják, de ilyenkor mobil és majdnem minden más kikapcsolva.
Pár anya a még kisebb utódával, csinosan, de nem a push-up melltartó és a szemspirál a mozgató rugó, asszonyosan vonzóak és ez nekik elég, bezsebelik az elismerést meg a szalvétát, hogy letöröljék az ebédpakolás, mert a legkisebb is tudja, hogy a spenótot egye meg, aki főzte! Főleg, ha van pincepörkölt is a bográcsban! Gyerek ez, nem hülye!
Csendben röhögök és origamizom a hozzám csapódott szomszéd kislánnyal, akinek a vizslája szerint a szomszéd fűje zöldebb - na meg csak jut valami a kondérból, közben töviről hegyire kikérdez arról az izéről, amivel a finom gőzpamacsokat eregetem és néha megdorgál, hogy nem tudom, úgy fújni, hogy beterítse.
Közben hol ide, hol oda szúrok egy-egy „kedves” mondatot és várom a reakciót.
Valamikor mellénk csapódott a láthatatlan ember is, a játékom közepette észre sem vettem. „Ne szopasd már őket! Úgy sem fogják fel, de legfeljebb 2 per múlva elfelejtik és újra lecsaphatod ugyanazt a labdát, az meg unalmas. Inkább mesélj, hogy hogy lettél törvényszegő!” Emberünk komolyan meglep, hogy ilyen társaságban van, de hát a rokoni szálak. Kőműves (is), mert ezt szereti csinálni, pedig diplomás. Tetszik a gondolkodás módja, beszélgetünk oktatásról, CSOKról, a kevés tudással rendelkező szakemberről, az elkorcsosult társadalomról, bármiről, ami a beszélgetés csapongása közben eszünkbe jut.
Megjön a szürkület vele az asszony is, az az aranyos MILF fajta, akinek, ha így tömören jeleznéd, hogy megérne egy-két ajtó csapkodást megkérdezné, hogy az jó? :) Kelemen jó fej, távozóban félhangosan (én is tudjam azért a helyem) tájékoztat, hogy mindent a szemnek, mert a többi az övé :) A nő piros hátát és combját elnézve nem akartam elkeseríteni, hogy ma nem biztos :)
A maradék nyulakat elnézve eszembe jut, újra el kellene olvasni Az állatfarmot

Egyébként mi a picsát akartam ebből kihozni? Na mindegy, ha már bepötyögtem nesztek :)