Aki ismer, tudja, nem szokásom idegen tollakkal ékeskedni (ebben az értelemben most sem teszem, a forrás megjelölve a végén), de ritka kivételt teszek. 
Egy bloghoz tartozó hozzászólásokat olvasgatva akadtam erre a gyöngyszemre.
Nem azért másolom ide, mert minden szavával egyetértek (minddel nem, de sokkal igen), hanem azért, mert kicsit olyannak érzem, mint a mesében aki ki merte mondani hogy meztelen a király. Erősen provokatív írás, de mindenképpen tanulságos.
Alapvető különbség köztünk, hogy én hiszek a kivételekben, ő pedig szemlátomást nem. Hogy kinek van igaza...az pedig minden ember számára egyedi. ;)

A hozzászólás témája a társkeresőzés.

"Szerintem az ördögtől való, [...].

Nyitott szájjal berohanás a faszerdőbe.

Mindenki az élő, szerves kapcsolatokat, az áradást, zsongást, lassú ismerkedést, gyanútlanságot preferálná, ha volna neki olyan, ember, idő, igény, életmód, hogy ezek kialakuljanak és szépséges szerelemmé virágozzanak. Ami ritka, de épp attól oly becses.

Az a baj, hogy nincs. És az már egy rontott állapot. Mint a kényszerű, unalmas, másnak profitot termelő bérmunka és alkalmazotti lét az alkotó munkához képest, pont olyan.

Szerintem a döntésben, hogy “annyira nincs más, nem tudok ismerkedni, hogy társkeresőzöm”, arról van szó, hogy mire tartod magadat, mint egyedi lényt, magadat, mint szexuális szereplőt, mint nőt (feminista értelemben nőt). Hova teszed az énhatáraidat. Borzalmas és elidegenítő paraméterlistává silányulni, árucikként lenni jelen, “na, ez nem is olyan rossz” darabbá válni. Várni a választ, kicsit örülni, hamar csalódni, elutasítani, tiltani embereket, akikkel, ha nem lenne ez a béna szexigény meg trófeagyűjtés, talán ép, jó félbaráti viszonyban lehetnénk, de lehet az az iskolai szülőtárs is, aki épp tilosban jár. 
[...]

Nem az a lényeg, hány béna történet és visszaélés van, mert egy is sok, ha az üzem jellegéből következik (és következik: névtelenség, fotós és adatbeli hazudozás, másikra rászállás, zaklatás, célratörés, külsőségek előtérbe nyomása, egyszerre nagyon is léha és erkölcsileg ítélkező közeg, kettős morál, perverzek kiszűrhetetlensége, ráfüggés, romboló promiszkuitás és hiúskodás, felelősség nem vállalása semmilyen értelemben). Nem látszik a lényeg. Nem tud látszani. Beírhatnám, hogy nekem nem kell 175 alatti vagy kopasz férfi, vagy hogy legyen diplomás, mert ez valamelyes szűrőnek tűnik a felszínes, szexéhes és közhelyéletű (vagy rút) emberek tömegében, de a férfi erről egyrészt hazudhat, másrészt meg olyan szép találkozásoktól fosztanám meg magam ezzel, hogy ihaj.

A nők nagy része egyébként nem igazi vágyból, hiányból megy bele az ismerkedésbe, hanem hogy eltöltse az életét, legyen valaki, aki neki udvarol, bókol, találkozik vele, elviszi ide-oda, szépeket mond, kicsit szereti. Ő meg sáfárkodik a szexuális hajlandóságával, “nem fekszik le már a második randin”, “jobban megismeri”, mintha ettől igazibb lenne az egész, vagy jobban élvezné. Eközben a férfiak túlnyomó része, kár tagadni, sima, lecserélhető, kockázatmentes ejakulációt keres (gyakran a törvényes kapcsolata vagy más társkeresett nők mellett, mert “igényli a változatosságot”), másrészt ególegyezgetést, trófeát. Semmiképpen nem szeretetet. 

És mindent áthat a pornókultúra.
A társkereső nem mint eseti sztori, hanem mint működsémód, kinyír minden egyediséget, költészetet, nagy történetet. A hiábavaló remény, az “ez sem jött össze” mint alapélmény, azoké, akiknek nem jött össze az életbeli zsongás, akik nem vonzók, vagy akik sorozatos alkalmi szexet keresnek. A legtöbbször nem is tudod meg, mi volt a baj veled, csak hogy ez az egész, az eltűnés, elutasítás, megszakadás, ez megalázó.

A valódi kattanás megtörténik. Amúgy meg a tinderes akárki is hamar ismerőssé válik, és akkor már bántó, ha eltűnik vagy bénákat ír. Hiába nem ismerős, ha az az élmény, hogy “nem kellek, baj van velem, szabadon megalázhat”. Amit egy baráti vagy hobbitársaságban vagy munkahelyen nem merne így megtenni.

Eközben a szerelem, az igaz, mély megismerésen alapul, és van benne valami váratlan, nem-akart, villámcsapásszerű. 

Egyáltalán egy vadidegen hogy jön ahhoz, hogy az análról faggasson, faszfotót küldjön, találkozás előtt és nélkül, alig ismerve a másikat, nyálas vagy erotikus dolgokat írjon?

[...]

Még a szépen induló randik, az elég jók is ghostolnak.
És mennyi idő és remény és írogatás. És mindez csak azért, mert a való élet nem elég."

Forrás:
https://csakazolvassa.hu/2019/07/05/hogyan-keruld-el-a-narcisztikus-ferfit/#comment-202865