Most egy kicsit kevésbé haverok-buli-fanta téma, dehát a világ vegyes, ez benne a szép és nehéz.
A közelmúltban a neten beugrott az orrom elé egy könyvajánló. Érdekes volt a könyv címe, rákattintottam, eljutva a könyváruház oldalára, ott videón egy pszichológus ajánlotta a könyvet, a szokásosnál hosszabban, szinte komplett előadást tartva, mellesleg nagyon érdekesen. Azon kaptam magam, hogy végighallgattam. :vigyor: 
A könyvet persze megvettem és elolvastam, de tovább tájékozódva a témában, nem győztem csodálkozni, hát van új a nap alatt...és egyre csak az dobolt a fejemben:

Basszus ha én ezeket hamarabb tudtam volna!!!

...akkor megmenekültem volna jópár pofontól, amit éppen a társkeresőzés alatt szereztem be magamnak az elmúlt évek alatt, és bár mindig felálltam belőle, nem mindig volt könnyű sétagalopp.
Szóval, ha amikor ide beregisztráltam, az arcomba vágódott volna egy olyan poszt, amilyet most írok, aranyba foglaltam volna a poszter nevét. Mert ugyan nem volt tollas a hátam, amikor az online világba megérkeztem, de a tapasztalataimat offline szereztem, és sajnos az online világban, ahol nem azonnal tudsz a másik szemébe nézni, az nem mindig elég.

A ghostokat, és az egyszerű egyalkalmas trófeagyűjtőket már ezerszer kiveséztem. Ők az online világ akváriumának bosszantó kis medúzái. Tapadnak, csípnek, de a seb pár nap alatt gyógyul, és legközelebb már simán elhessegeti az ember. :napersze:  

Az akvárium igazi veszélyes nagyragadozói, feketeöves cápái a nárcisztikusok.
 
A nárcisztikus személyiségről néha lehet olvasni az ultralight bulvárban, de sajnos azok az írások, mivel igyekeznek rövidek, szórakoztatóak, szenzációvadászak lenni, ezért hol túloznak, hol bagatellizálnak, sajnos pont a lényeget (és a figyelmet) nem ragadják meg. Az olvasó nem érzi azt, hogy vele is szembejöhet a téma, áh...ez olyan messzi, ilyen kb annyira létezik tőlem, mint egy hurrikán Oklahomában, vagy három mellű nő Indiában. Magam is ezt gondoltam egy-egy díványos cikk kapcsán, felületesen átlépdeltem és továbbálltam, ez a lény csak a horrormesékben van.

Pedig nem.

A nárcik egyik kedvenc helye ugyanis épp az online társkereső. Ideális terep, amin szeretnek vadászni. És a nárcik nem sorozatgyilkosok (a szó hagyományos értelmében, ha a lélekgyilkolászást nem számítjuk), nem néznek ki szörnyetegnek (sőt, ami azt illeti, inkább nagyonis figyelnek a kinézetükre), nincsenek vámpírfogaik (pedig tulajdonképpen vámpír módjára működnek), nem is bunkók (legalábbis eleinte), nem is buták (sőt, igazi intellektuelek), nem is pofátlanok (kezdetben legfeljebb vonzón pimaszok), nem is ijesztők. Legalábbis a hazugságtenger álarcuk, amit viselnek. Amikor ezt leveszik, akkor viszont már késő. Bekapnak, lenyelnek, megemésztik a hasznos részed, majd kiköpnek, és egy erős lelkületű ember sem biztos hogy tud ellene tenni.

Egy nagy témakört nehéz röviden elmesélni, ezért arra szűkítettem, ami nekem ütős, olyan "basszushatudtamvolna" érzés volt.

Milyen egy nárcisztikussal a kapcsolati dinamika? Biztosan lesz olyan, akinek a bűvös kör ismerős lesz:
- elhalmozás (love bombing)
- leértékelés (devaluation)
- eldobás (discard)
- visszaporszívózás (hoovering)
- és kezdődik előlről...
(Az angol kifejezéseket csak azért írtam be, ha valaki ezekre keres, jobb eséllyel nem a bulvárt találja, hanem normális cikkeket, videókat.)

A megismerkedés csodás lesz, mint a mesében. Fantasztikus. Álomszerű. Tökéletes.
Egy olyan ember, aki issza a szavunkat, minden érdekli, mindent megfigyel, megjegyez (ezeket az információkat kiforgatva később mind ellenünk fogja felhasználni), úgy reagál, ahogy szeretnénk, körülöttünk forog a világa, úgy érezzük, végre egy olyasvalaki, akit igazán mélyen érdeklünk, törődik velünk. Általában az elején a szexben is csodálatos, odaadó, még a gondolatainkat és titkos vágyainkat is kitalálja, de soha nem erőszakos. Megtaláltuk azt akire mindig is vágytunk, megfogtuk az Isten lábát. 
A mézeshetek időszaka lehet pár héttől pár hónapig tartó időszak.

Ezt követi a leértékelés időszaka. Ez lehet pár hét, de akár évtizedek(!) is, ha hagyjuk.
A nárcisztikus elkezdi lebontani a személyiségünket, az önbecsülésünket, elkezd módszeresen, manipulatívan, fokozatosan érzelmileg bántalmazni. 

Ehhez annyit kell tudni, hogy a nárcisztikus ember valamilyen korai trauma miatt legbelül teljesen értéktelennek, haszontalannak érzi magát, és retteg attól hogy ez kiderül. Ezért létrehozott a fantáziájában egy olyan világot, ahol ő a középpont, ahol ő tökéletes, uralkodik mindenki felett, és a világ a lábai előtt hever. Ezzel a személyiséggel már teljesen összeforrt. Viszont ami hiányzik belőle, az az egészséges énkép, önbizalom, empátia. A legfőbb mozgatóereje a szégyentől való félelem, hogy kiderül a valódi személyisége, a valódi értéktelensége, tökéletlensége, sebezhetősége. Érzelmileg 1-2 éves szinten ragadt, rettegő kisgyerek. Csak egy módon tudja magát elég jónak érezni, ha másokat minél mélyebbre nyom le.
Ahhoz hogy a nárcisztikus énjét táplálja, ami elfedi a valóst, folyamatos forrásra van szüksége, hiszen egészséges önbizalommal nem rendelkezik. Ez a forrás pedig olyan, mint a vámpírnak a vér. Szívja, szívja, de nem tud vele mit kezdeni, nem lakik jól soha vele, nem képes hasznosítani, nem lesz tőle boldog, csak épphogy túlél, és az elfolyik a semmibe. Rengeteg kell neki, minden nap új muníció kell neki, az egész élete ennek a forrásnak a biztosítására megy el. Ezért soha nem ér rá, megbízhatatlan, szétszórt, éhes.

Ez a forrás, ami élteti, ez pedig az emberektől kicsikart érzelem. Nyilván a pozitív érzelmek az igazán értékesek, de ha nincs elég forrás, akkor a negatívval is beéri. Akkor feldühít, provokál, az élő fába is beleköt. Mindegy, csak öntsék ki rá az érzelmeket a feneketlen lyukba, a semmibe, mert ő nem képes felvenni azokat, és legfőképpen nem képes viszonozni azokat.
A leértékelés szakaszában következik a kisajátítás, az áldozatának az elszigetelése a barátaitól, ismerőseitől, rokonaitól, egyre nagyobb kontroll alá vonása, majd az önbizalmának a lerombolása, manipulálás, az érzelmi bántalmazás, a kontroll kialakítása különböző jutalmazó és büntető manipulatív technikákkal. Mert vannak típusos technikái is erre.

Talán sokaknak ismerős lehet (én is döbbenten ismertem fel több olyan exismerősöm, akinek akkor nem értettem a viselkedését, és csak most állt össze a kép) az egyik legaljasabb manipuláció, a "csenddel verés". Ilyenkor, módszeresen provokál, feldühít, konfliktushelyzetet teremt, aztán elvágja a kommunikációt, és elérhetetlen. Nem veszi fel a telefont, nem válaszol levélre, ha együtt laktok, ignorál, nem beszél veled, vagy nem megy haza, rád csapja az ajtót és eltűnik. A csenddel verés addig tart, amíg az áldozata már annyira szenved, hogy megtörik, az eredeti konfliktus eljelentéktelenedik a durván egyoldalú csendhez képest, és az áldozat előbb érvel, aztán dühös, aztán könyörög (ekkor ömlik a nárcisz felé az érzelmi forrás, ami élteti), végül inkább magára vállalja az általa nem elkövetett hibákat is, már sajnálja hogy szólni mert, csak álljon vele ismét szóba, csak legyen nyugalom végre. 
Akkor a nárcisz hátradől, hiszen elfogyasztotta az áhított forrást, kicsavarta, lenyomta az áldozatát.

Egy másik manipulatív technika a gázlángozás. Egy régi filmről kapta a nevét, amiben a férfi olyan szituációkat teremtett, hogy a nő elkezdjen kételkedni a józan eszében. Például eltüntetett képet a falról, majd amikor a nő keresni kezdte, azt mondta neki hogy soha nem volt ott semmi. Hangokat keltett, aztán amikor a nő kérdezte mi ez, azt mondta semmit nem hallani. A sokadik eset után a nő elkezdte azt hinni hogy megbolondult. Nos, tényhamisítással, kiforgatással, és mindenféle egyéb trükkel egy ilyen alternatív valóságot hoz létre, ahol a másik elkezd önmagában kételkedni. Ő olyat nem mondott, az nem is úgy volt. A tényeket ügyesen megfordítja, a környezet felé is, míg végül az áldozat hiszi azt, hogy vele van a probléma.

További manipulatív technika a valóság tagadása. Egyszerűen tagadja amit mondasz. Az nem úgy van, hazudsz. Bármire simán rámondja hogy hazudsz. A bizonyíték pedig nem számít. Ha előveszel bizonyítékot (hangfelvétel, dokumentum), falakba ütközöl. Nem érdekli, ignorálja, rálegyint, vagy kisétál és csenddel verés jön. Meggyőzni biztosan nem fogod. Ez számodra annyira blőd, nem érted miért csinálja, hiszen csak szembesítetted az igazsággal...és elkezdesz a józan eszedben kételkedni, tovább épül az alternatív valósága, és épül le a személyiséged, az önbecsülésed.
Annyi manipulációs technika létezik, hogy nem férne ide. :( Sajnos a legtöbb ismerős volt, ezért is volt az olvasáskor ütős. Eddig ezek az érthetetlen viselkedés kategóriájába tartoztak nálam, és így értelmet kapott (egyben el is vesztette a probléma jellegét). Talán ez volt a könyv egyik leghasznosabb funkciója.

Ekkor egy normális ember azt kérdezné, hogy úgy mégis, valakivel ilyeneket tesznek, hogy a búbánatba nem rúgja páros lábbal lendületből fenékbe az illetőt, miért hagyja magát?! :o  :o 

Ez bonyolult kérdés. 
Ne felejtsük el, hogy egy érzelmileg egészséges emberben ott van az a remény, hogy ha elég szeretetet ad, akkor a másik majd megváltozik, és majd viszonozni fogja. A nárcisztikus viszont nem képes érzékelni a szeretetet (az visszavinné a kisgyerekkori traumához amit elfedett), az érzelem elfolyik a semmibe. Nem hiszi el, hogy őt lehet szeretni bármiért is, hiszen ő sem szeret senkit. Mivel paranoiás, mindenben csapdát sejt, és csak mégjobban belehúz a leértékelésedbe.
Azt se felejtsük el, hogy a megismerkedés csodálatos volt, igazi rózsaszín felhő! Igazán odateszi magát abban a pár hétben. Olyan élményekkel halmozza el az áldozatát, amit az talán még soha nem kapott, normális embertől nem is fog. Persze hogy vágyódik rá, és azt reméli, hogy ha eléggé igyekszik, újra eljön az az idő. Pedig nem, az soha többé nem jöhet el. Mert tudatos beetetés volt, gondosan tervezett színház csupán, NEM a valóság.
És van egy harmadik magyarázat is, ez egyszerű kémia. A folytonos erős érzelmi hullámvasút (büntetés-jutalmazás, odaadás-szeretetmegvonás) az agyban egy folyamatos felfokozott kémiai állapotot tart fenn. Tulajdonképpen hasonló kémiai függés alakul ki, mint a drogosok vagy az extrém sportolók esetében. KELL a szer, különben erős elvonási tünetek jönnek. Pokol az elvonás. 
És mindezeken túl, pont az önbizalmától és józan eszétől fosztja meg az áldozatait. Ahhoz hogy otthagyják, éppen erre a kettőre lenne szükség. Az áldozat már alternatív valóságban él, nincs önbizalma, és kételkedik magában.

Akinek van ereje, vagy talál segítséget, az kiszáll itt, a leértékelés időszakában. De ez ritka. Ugyanis, amíg van mit kiszívni belőled, addig ha teheti, nem ereszt.
De ahogy fogy az értéked, már keresi az utódodat, hiszen nem maradhat forrás nélkül.
Majd amikor már csak egy üres szatyor vagy érzelmileg, padlóra kerültél, elvesztetted önmagad (és megvan az utódod, ugyanis a nárcisztikus kapcsolatfüggő is), nem tud belőled táplálkozni, akkor következik az eldobás. Mész a kukába.

Az eldobás rövid, eseménytelen, és soha nincs lezárva, meg sem érted, és meg sem beszéli veled. Teljesen egyoldalú a kommunikációja. Közli amit akar, megvádol olyan dolgokkal, amik nem igazak, akár baromi felháborítók, ami hatalmas tőrt helyez el az igazságérzetedben. Beléd fojt minden reakciót, majd elvonul a csenddel verésbe, és te magadra maradsz egy rakás hazugsággal és bizonytalansággal. Klasszikus lezárásra, amikor helyretesztek mindent egy nagy beszélgetéssel, ne számíts, hiszen ez is szándékos.

De itt nincs vége. Amikor megjártad a poklot, életben maradtál, és már jössz felfelé, kezded magad összeszedni, akkor jön a visszaporszívózás.
Ugyanis végtelen táplálékra van szüksége, és nagy valószínűséggel már leértékelte és eldobta az utódodat is, vagy már többet is elhasznált. Vagy rossz passzban van, esetleg megkopott már a vonzereje, és épp a kutyának sem kell, nincs tápláléka, akkor is hasznos egy régi, de már féligtöltött ex. Jobb a semminél.
Ez bármikor lehet. Pár hét múlva, de évtizedek múlva is. Mindig ott leszel a listáján. Ekkor egy rövid időre felvillan a kapcsolatban újra a beetetési időszak szépsége. De ez legfeljebb pár óra vagy pár nap. Ha bedőlsz, utána azonnal elindul a leértékelés és bántalmazás, majd az eldobás. A ciklusok egyre rövidülnek. 

Ha rajta múlik, akkor ez örök körforgás, ahonnan nincs kiút. Neki ugyanis nincs kiút, ez a személyiségzavar gyógyíthatatlan. A sokadik ciklus is lemehet, mire az áldozat vagy segítséget kér, vagy a környezetének feltűnik hogy nagy bajban van. A leglájtosabb esetben is ha elég közel engedtél egy ilyen cápát, minimum hónapokat, de a felépülésed idejét hozzáadva leginkább éveket fog tönkretenni az életedből, 1-2 hónap kapcsolat után is garantáltan a padlóról szedegeted össze a darabjaidat.

Vagyis jó lenne elkerülni valahogy, hogy az ember lánya efféle cápaeleség legyen. :)
Oké, de honnan a búbánatból lehet felsimerni akkor, amikor még nem késő, időben, amikor még nem szorult az érzelmi hurok? Hiszen az egész elméletben ez lenne a gyakorlati haszon.

Kétséget kizáróan sajnos nem tudod felismerni, mert a feketeöves nárciszok Oscar díjas színészek lehetnének, és a behálózás nagyon gyors és intenzív.
De azért vannak olyan jelek, jellemzők, amik lengethetik a piros zászlót. Ha sok van ezek közül, ami egyezik, akkor nem árt gyanakodni.

1. Elejétől kezdve extrém módon figyel mindenre, csüng a szavaidon, kérdez, mindent tudni akar rólad, sokkal jobban mint amit megszoktál másoktól, és mindenre emlékszik amit magadról mondtál.
2. Önmagáról nagyon kevés tényt árul el. Tud filozófálni, jó hallgatóság, jó "alákérdező", de adatok, számok, nevek, címek, tények nem lesznek a mondanivalójában. A teljes nevét, címét, munkahelyét csak akkor tudod meg (ha egyáltalán valaha megtudod és nem hazugságokat kapsz), amikor már föléd kerekedett.
3. Rengeteg fantázianeves email címe és alkalmi telefonja van, gyakran az sem a saját nevén. Nem szereti az adatait bárhol is megadni. 
4. Nem nyomul szexért, nehezen kezdeményez szexet. Legfeljebb kerülget, célozgat, érdeklődik. Akár teljesen kerüli is a tettekben a szexet a megismerkedés elején, addig amíg nem biztos a kimenetele. Két okból is. Ugyanis egy nárcisztikus nem viselné el a visszautasítást. Ennél is jobban retteg attól hogy nem tud produkálni, a szégyenérzet számára halálos méreg. Akkor érzi magát biztonságban, ha már nála a kontroll.
5. Lekezelő a tőle alacsonyabb státuszú emberekkel, akár a pincérrel az étteremben vagy a kiszolgálóval a benzinkúton, általában is lenézi az embereket, túl sok az idióta szerinte. 
6. Nem kér bocsánatot semmiért, apróságokért sem, ugyanis ő soha nem hibázik, minden probléma oka valaki más, soha nem ő. Ha késett, akkor a forgalom, az időjárás, a hülye rendőr, bármi, de soha nem ő. Ő ugyanis hibátlan, míg mások hibásak. Folyamatosan kettős mércéket állít, rá nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint másokra, neki több joga van.
7. Nagyon fontosnak tartja az idejét, rengeteget hivatkozik rá. Ugyanakkor más ideje értéktelen.
8. Egy nagyon jellemző dolog, csapkod a piros zászló az ember fejében, ha az első néhány randi valamelyikén kis elejtett degradáló megjegyzést tesz a külsődre. Nagyon tetszel, de...mondjuk lehetne rövidebb a hajad, viselhetnél másmilyen cipőt, sminkelhetnél másképp, stb. És van egy-egy kevésbé előnyös tulajdonságod, de persze neki tetszik ne aggódj... (Ez hónapokkal később oda fejlődik majd ha hagyod, hogy olyan ronda/rossz/buta vagy hogy örülj hogy neki egyáltalán kellesz, és ekkor még nevetsz a pimaszságon, de később addig manipulál hogy még el is fogod hinni, hogy magad vagy az ördög a vasvillával.)
9. Már a megismerkedés elején is számonkér, gyanusít, féltékenykedik, cirkuszol. Mintha azért tenné mert fontos vagy neki. De nem, ilyet nem tesz az, akinek tényleg fontos vagy.

Ha túl sok a piros zászló, szerintem jobb elkerülni a folytatást. 

Viszont a másik oldalra esni is rossz. Ha csak néhány egyezés van, az még lehet véletlen is, azért nem árt vigyázni az előítéletekkel sem, mert a másik tartós kár, amit a bántalmazók okozhatnak, az a saját börtönödbe zárkózás, a paranoia, bizalomvesztés, magány.
Nekem a 2, 6, 8, 9 az, ami annyira gyanús, hogy egy is elég ahhoz hogy bántalmazó alkatot sejtsek. A többi pontból azért - szerintem - több egyezés kell.

Ez csak a jéghegy csúcsa. Nagyon sok egyéb bántalmazó személyiség létezik, és ennek a fajta személyiségzavarnak is sok változata van.

Ha valakit érdekel a téma, keressen rá a könyvek között, a videók között, nagyon sok ingyenes anyag is található már magyar nyelven is, és még több angolul. A XXI. században már nem feltétlenül kell a saját kárán tanulnia az embernek.
Ha pedig valaki áldozatként érintett, vagy akár csak gyanús neki a szituáció ami körülveszi, azt javaslom, minél előbb keressen segítséget, barátokat, önsegítő csoportot, pszichológust, coachot, mert akár szabadulni akar, akár maradni és közben védeni önmagát, nagyon valószínű hogy egyedül nem fog menni. :(
Minél később teszi, annál nagyobb lesz a kára.

Ti találkoztatok már ilyesmivel?