Tudom-tudom, nem ezért vagyunk itt meg minden. De akkor is. Néha nem tudom megállni, még ha kőzápor fog fogadni, akkor sem. :)

Egy virtuális közegben alapvetően két lehetősége van az embernek hogy kezdetben mutasson magáról/magából valamit. A szavak és a fotók.

A fotókat már egyszer kitárgyaltam egy korábbi írásban, most a szavak jönnek. A tartalmat is kitárgyaltuk már sokszor és sokan. Azonban van még valami, ami nagyon sokat elárul valakiről. Az írásának a tagoltsága, a hossza, az írásjelek alkalmazása, a helyesírása. Körülbelül annyit számít, mint beszéd közben a gesztikuláció, a testbeszéd, vagy a mimika. Vagyis közel ugyanannyi mondanivalót képes átadni, mint maga a szöveg.

Tudom, hogy sokan mobiltelefonról neteznek, sokan sebtében a férj/feleség/főnökkel szembe fordított monitoron titokban, sokan nem magyar kiosztású billentyűzeten, stb. Ezért a melléütések egy másik körbe tartoznak. Az nem számít. De vannak következetes dolgok, amik elkezdenek kirajzolni személyiségjegyeket.

van például olyan aki vessző és pont és egyebek nélkül csak írja írja a szöveget se írásjel se nagybetű a mondatok között és úgy van vége hogy csak abbahagyta uff szóltam nagybetűk meg minek egyedül ezzel tudok némileg azonosulni mert ez egy gyors beszédnek felel meg és szándékos

Van , aki szóközöket tesz a vesszők és pontok előtt és után . Így . Ettől eltekintve egybefolyik minden mondata , akár egészen hosszú szövegek is , egyetlen bekezdésben . Kicsit dadogásnak tűnik .

Ennek a másik változata a helytakarékos.Aki soha nem tesz szóközöket a vesszők és pontok előtt és után sem.Így.Ettől aztán igazán egybefolyik minden mondata,akár egészen hosszú szövegek is,egyetlen soha véget nem érő folyamban.Ember legyen a talpán,aki áttekinti. 

Van, aki minden mondatát új sorban kezdi.
Így.
És megint.
Hogy figyeljetek.
Mert minden mondat hangsúlyos.
És fontos.
Valósággal koppannak a mondatok.
Mint egy vers.

De a nyelvészeti dobogós hely, amitől azonnali sikítófrászt tudok kapni, még mindig azé a népes táboré, akik szerint az igekötőket az igéktől külön kell írni. Úgy mint be megyünk, ki jövünk, át nézzük amit le írtunk, és aztán el szörnyülködjük magunkat, hogy milyen jól meg mondtuk. :)

Vajon a testbeszédre, a másik ember apró rezdüléseire is ennyi figyelmet szentelnek?

De ami igazán elgondolkodtat, hogy ilyen sok ember van, aki életében nem olvasott el egy könyvet, egy újságcikket, egy blogot, ahol a szeme hozzászokott volna ezekhez a tényleg alapvető dolgokhoz?

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420161021010422.jpg