Furcsa egy szokás, de egy ideje használom... 

Valójában Őt nem kellett volna elengednem, legalább is, még nem. Több volt ő egy sima szexkapcsolatnál. Építő kritikákat-, bírálatokat kaptam tőle, bár kissé durván összecsomagolva, rám zúdítva ezeket. 
 Voltaképpen ki kellett volna használnom az ezekben rejlő lehetőségeket, vissza kellett volna élnem ezzel az ismeretséggel, hagyni, hadd építsen engem, de nem ment. 
Az annyira nem zavart, hogy a vesémbe látott. (na jó, titkon az is :)  ) 
Az már kicsit zavart, hogy nem küzdöttem meg érte. (Majdnem szó szerint az "ölembe hullott".)

Sajnos nem volt a zsánerem. :( 

Rosszkor, rossz passzban vont felelősségre. Addig csűrte csavarta a beszélgetésünket, amíg ki nem húzta belőlem: ne folytassuk. És tök igaza volt! (...)

Tartott egy nyárig, isten nyugosztalja.


Szóval egy ideje már, a valamennyire is fájó búcsúk után előveszem az egyik kedvencemet: A Kékszakállú Herceg Várát 

(sóhaj)
"Judit, Judit...!"

 !link:https://youtu.be/Tllv7GMJuAk?t=1779